Az optimális vérnyomás és a pulzus
Mire utal a pulzusszám? Mennyi az optimális tartomány?
A pulzus vizsgálata az egyik legrégebben alkalmazott orvosdiagnosztikai módszer, mely a szív hallgatózásával, a vérnyomás mérésével együtt végezve a mai napig nélkülözhetetlen része az általános betegvizsgálatnak.
A pulzus tapintásával indirekt adatot nyerünk a vérnyomásról, következtethetünk érszűkületre, illetve bizonyos szívbillentyű-betegségekre, valamint fontos információt kapunk különböző ritmuszavarok esetén.
Hogyan érdemes mérni a pulzust?
A hétköznapi ember a legegyszerűbben a pulzus gyakoriságot, az egy perc alatt tapintott pulzusszámot tudja mérni. Számolhatjuk egy teljes percig is, de megfelelő, ha a fél perc alatt számolt pulzusszámot kettővel szorozzuk.
Legkönnyebb a csukló hüvelykujj felé eső részén kitapintani az itt futó ütőeret, és annak ütésszámát vizsgálni, de jól tapintható még a halántéktájon és a nyak két oldalán futó ütőér is.
Aktív sport végzése közben egyre több helyen van lehetőség a pulzusszám műszeres mérésére. Az egyre inkább széles körben elérhető automata vérnyomásmérők, szintén kiírják a szisztolés és diasztolés vérnyomás vérnyomás mellett a pulzusszámot is.
Hogyan értékelhető a kapott érték?
A pulzusszám értékelése számtalan tényezőtől függ. Nyugalomban, illetve aktív mozgás vagy stressz szituáció kapcsán, egészséges egyén esetében is más-más értékek mérhetők.
Számos egyéb tényező, például: láz, pajzsmirigy működési zavarok, alacsony vörösvértest szám, tüdőbetegségek, szívizom betegségek, speciális ritmuszavarok, gyógyszerek befolyásolják a szívritmust.
A nyugalmi pulzusszám átlagértéke 70/perc, ám a napi gyakorlatban az 50-60/perc és a 100-120/perc közötti értéket normálisnak tekintjük. Amennyiben a nyugalmi pulzus ezen értékek közé esik, megfelelő.
Az életkornak megfelelő maximális szívfrekvenciát kiszámolhatjuk, ha 220-ból kivonjuk az életkorunkat. Például egy 40 éves beteg maximális pulzusszáma 220-40=180/perc. Ezt az értéket nagy terhelést jelentő fizikai, vagy szellemi aktivitás kapcsán érhetjük el.
A fizikai aktivitástól és a környezeti tényezőktől függően a nyugalmi és a maximális szívfrekvencia közötti bármilyen pulzusszám-tartomány lehet normális egészséges egyéneknél is. Amennyiben azonban már kisebb fizikai terhelés hatására is megugrik a szívfrekvencia, az kivizsgálást igényel abban az esetben is, ha a nyugalmi pulzusszám megfelelő.
Szapora szívverés (>120/perc)
Gyakran előfordul, hogy a betegek szapora vagy „erős” szívverésre panaszkodnak, de annak kapcsán az egy perc alatt számolt pulzusszám 90-100/perc körülre esik, és nyugodt időszakban 70/perc körüli értékek is mérhetők. Ennek hátterében gyakran nem szervi baj, hanem edzettség hiánya, stressz, kimerültség, dehidratáltság, pszichés teher állnak.
Abban az esetben, ha a szívverés valamilyen egyéb ok miatt valóban magas, a beteg gyakran meg sem érzi azt, csak rendszeres mérés kapcsán derül ki. Ilyen esetben mindig kell a háttérben valamilyen okot keresni, belgyógyászati és/vagy kardiológiai szakvizsgálat javasolt.
Különösen fontos ez, ha korábban normális pulzusszám volt megfigyelhető, illetve ha a „szapora pulzus” hirtelen jelentkezik és hirtelen szűnik, torokremegés, torokszorítás érzéssel, gyengeséggel, légszomjjal, fulladással jár.
A tartósan magas nyugalmi pulzus fokozza a szívinfarktus kialakulásának kockázatát is.
Lassú szívverés (<50-60/min)
Edzett, fiatal embereknél ilyen lassú pulzus lehet normális is. Főként idős betegeknél azonban, ha gyengeséggel, szédüléssel, esetleg eszméletvesztéssel járó rosszullétek is kísérik (bevezető tünet nélkül elesnek, és „védekezés” nélkül megütik magukat) súlyos állapotot jelez.
Ebben az esetben akár szívritmus-szabályozó készülék (pacemaker) beültetésére is sor kerülhet, a túl lassú szívverés következtében kialakuló elégtelen oxigénellátás kivédésére.
Szabálytalan szívverés
A pulzus számolás közben megfigyelhető annak ritmusa is. A szívverés lehet alapjában véve szabályos, csak 1-1 pillanatra hagy ki (főként esti megpihenéskor érezhető, és mellkasi ütés-szúrás érzéssel járhat). Ennek hátterében plusz ütés, melléütés (a vártnál hamarabb jelentkező, azt hosszabb szünet követő ütés, ún. extraszisztole) áll.
A melléütések hátterében gyakran jelentős megbetegedés nincs, pihenéssel, ionpótlással (pl.: magnézium, kálium) megszűnnek, de súlyos szívbetegség jelei is lehetnek, ezért ha tartósan fennáll, érdemes egy szívultrahangot is magába foglaló kardiológiai vizsgálaton átesni.
Előfordul az is, hogy a szívverés teljesen szabálytalan, semmilyen ritmus nem figyelhető meg, „mintha morzézna a szív”. Ez egy orvosi szempontból igen fontos, pitvarfibrillációnak nevezett állapot. Különösen azért veszélyes, mert a szabálytalan szívverés eredményeként vérrög keletkezhet, stroke-ot előidézve. Amennyiben 1 napnál tovább áll fent, részletes kivizsgálást, leggyakrabban tartós vérhígító kezelés indítását igényli.
Mit mutat a műszer, ha szabálytalan a szívverés?
Szabálytalan szívverés esetén, a műszeresen mért pulzus eltérhet a valódi pulzusszámtól. Vannak olyan vérnyomásmérő berendezések, melyek szabálytalan ritmus esetén, nem is tudják megmérni a vérnyomást, „E” betűt írnak ki.
Más készülékek két egymást követő mérés esetén, jelentősen különböző vérnyomás és pulzus értéket mutatnak. Ha sok a melléütés, kórosan alacsony értéket mérnek, mert a melléütést nem számolják.
Érdemes figyelni a mérés kapcsán, a pulzust jelző kis szív vagy sípoló hang ritmusát. Ezek az információk a későbbi orvosi vizsgálat kapcsán nagy jelentőséggel bírnak, és a további teendőket jelentősen befolyásolhatják.
A vérnyomás és a pulzus fogalmai gyakran összekeverednek
A vérnyomás és a pulzus fogalmai gyakran összekeverednek, különösen, hogy mindkettőt ellenőrzik is a kivizsgálás során. Dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta elmagyarázza a fogalmakat, és azt, mire utalhat a magas vérnyomás mellett jelentkező alacsony pulzusszám.
Mire vonatkoznak az értékek?
Tény, hogy egy kardiológiai vizit során az orvos ellenőrzi a vérnyomást és a pulzust is, sőt, az automata vérnyomásmérők is feltüntetik mindkét értéket. A két mutató ugyanakkor nem összekeverhető egymással, bár az értékek elemzésekor keresni kell az összefüggéseiket is. Érdemes először tisztázni a fogalmakat: a vérnyomás az erekben áramló vér nyomásgyakorlása az erek falára, a pulzus pedig a percenkénti szívverések száma.
Sok esetben igaz, hogy a vérnyomás és a pulzus egyszerre emelkednek és süllyednek, hiszen például veszélyhelyzetben mindkettő egy időben megugrik. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ha a pulzus megemelkedik, akkor feltétlenül emelkedni fog a vérnyomás és fordítva. Egyes szívbetegségek esetén például éppen az a gond, hogy a magas pulzusszám leviszi a vérnyomást, ami hosszútávon akár pitvarfibrillációhoz vagy kamraremegéshez vezethet. Természetesen az alacsony pulzusszámmal párhuzamosan jelentkező magas vérnyomás is utalhat betegségre, hiszen a szervezet kompenzálni próbál: ha túl lassú a szívverés, vagyis alacsony a pulzus, akkor a vérnyomásnak kell megnövekednie, hogy elég oxigénhez, tápanyaghoz tudja juttatni a szöveteket, szerveket.
Mitől lehet alacsony a pulzus?
A szívverés ritmusa attól függ, milyen gyorsan keletkeznek az elektronikus jelek a sinus csomóban. Átlagosan 70-75 dobbanás történik percenként, de 60 és 100 között minden szám normálisnak tekinthető. Edzett sportolóknál gyakran alacsonyabb a pulzus ennél, de ez természetes jelenség. A szívverés sebességét ugyanakkor a fizikális edzettségen túl számos tényező befolyásolja, mint például az érzelmek, a stresszt, az élvezeti szerek, a testösszetétel, a hőmérséklet. Alacsony pulzusszámot okozhat ezen túl többek közt az alulműködő pajzsmirigy is, illetve akóros, panaszokkal járó lassú szívverés mögött gyakran a szívritmust szabályzó sejtek betegségei állnak. Ezek kialakulhatnak megelőző infarktus, érelmeszesedés, öröklött hajlam és mérgezések miatt. Azt is tudni kell, hogy egyes – akár a magas vérnyomás kezelésére szánt – gyógyszerek, így például a béta-blokkolók – is okozhatnak lassú pulzust. Dózisukat mérsékelve vagy más gyógyszerre cserélve, megszűnhetnek a panaszok.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A pulzusszám megítélése mindig egyéni elbírálást igényel, mert például a sportolók alacsony értékei többnyire semmilyen károsodásra nem utalnak. Természetesen más esetekben tény, hogy lassú szívverés esetén az emberi szervezet nem jut elég friss vérhez, amit nem szabad kezeletlenül hagyni.
Számos szívbetegség, például a szívritmuszavar, sokáig rejtve marad az érintettek elől, mert nem okoz tünetet. Ugyanakkor egyetlen tünetre sem mondható, hogy mindenképpen szívbetegségre utal, de ha ilyet tapasztalunk, feltétlenül érdemes kivizsgáltatni magunkat. Mindenkinek ajánlott részt venni egy kardiológiai kivizsgáláson, aki erős szívdobogást, hirtelen bedobbanásokat, kimaradásokat, gyengeséget, tartós kimerültséget, mellkasi szorítást, légszomjat tapasztal. Fel kell figyelni arra is, ha – nyilvánvaló ok nélkül – rendszeres fejfájás, szédülés vagy eszméletvesztés jelentkezik – hangsúlyozza dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.
Ma már számos olyan műszeres vizsgálat – többek közt nyugalmi és terheléses EKG, Holter-monitorozás, szívultrahang – áll rendelkezésre, amelyekkel gyors, pontos diagnózishoz juthatunk, és megkezdődhet a kezelés. Ennek célja többek közt, hogy személyre szabottan megállapítható és akár életmóddal, akár gyógyszerrel, akár a kettő kombinációjával beállítható legyen az optimális pulzusérték. Ha ilyen módon nem lehet eredményt elérni, pacemakert kell beültetni, aminek segítségével a szívritmus szabályozhatóvá válik.
Forrás: webbeteg